Két kép (na jó, három…)

A két kép között bő két hét telt el. Azért (is) jó a szőlőhegy, mert az ember folyamatosan szembesül a teremtett világ, vagy a természet (felfogás kérdése, a kettő persze nem zárja ki egymást) erejével, szépségével, tökéletességével. Persze, ahol még nem tettük tönkre (vagy igyekszünk nem tönkretenni).
A harmadik meg csak úgy…
(A bor amúgy jól áll, megtörtént a derítés is, most szépen érik a tartályokban.)