Összehangolt, galád összeesküvés egyértelmű nyomaira bukkantam a szőlőben: ezek az én roppant kreatív tőkéim úgy gondolták, amíg a fickó el van foglalva az áprilisi nyár örömeivel, addig ők stikában a leglehetetlenebb helyeken is intenzív hajtásokat nevelnek. Aztán ha a fószer már azzal szembesül, hogy visszaállt a Pannon tenger visszahúzódását...
Persze nem most, hanem lényegében már október elején. Az első Rajnaink az ültetvényről. Télen nem sok minden történt, a bor finom seprőn alakult, lassan eljutunk oda, hogy derítjük, szűrjük és lepalackozzuk. Nem lett egy nagy mennyiség, de nem is volt elvárás: a szűzszüret első, kísérletinek tekintett tétele ez.
Igen, ez itt most határozottan a reklám helye, ugyanis vannak dolgok, amikért kimondottan tudok lelkesedni! Történt ugyanis, hogy veszprémi Laczkó Dezső Múzeum A Bor Régészete címmel közösségi régészeti feltárást bonyolított nem messze tőlünk, a Dörgicse melletti Becce-hegyen. Már az ötlet is briliáns, ráadásul tökéletes professzionalitással...
A szüret során, a bogyózást követően, kádakba került a cefre, amiknek a közepén mustszűrő kosarakból nyertük ki a színmustot. Ez ment a tartályokba erjesztésre, annak rendje és módja szerint. Igen ám, de a présünk már-már tradicionálisnak tekinthető működésképtelensége idén is kitartott, így a cefre, amiből a saját súlya már nem nagyon nyomott ki...
Szeptember 16-án megtörtént a szűzszüret, az első szüretünk az újratelepített ültetvényen. Ciki, hogy csak most tudok hírt adni felőle, de "egy kicsit" összetorlódtak az események a nemes aktus körül. (Pl. majd' egy hét elteltével jutottam csak odáig, hogy úgy alaposan felmossam a présházat, ami azért nem annyira sportszerű.)
Aktuális helyzetjelentés: röviden, egyelőre minden rendben. Kicsit bővebben: végeztünk a tetejezéssel, mert a felső befűző szálon túlérő hajtások jó részét megtörte a szél. Ahhoz képest, hogy milyen kis csetle szőlőről van szó, itt-ott ígéretes fürtök mutatkoznak. Nagy erőkkel őrizzük az optimizmusunkat!
Ritka vendég a szőlőhegyen egy A csoportos rally versenyautó, nagyjából az első, amióta a rómaiak szőlőt kezdtek telepíteni errefelé. (Mint tudjuk, mindig ide ildomos visszakanyarodni.) Üvölt, hörög, közben vas-a-vason puritánságú, hegyes sporteszköz. Szívet-lelket gyönyörködtető, de lehet, én már Fehérvárnál bevallottam volna benne mindent......
Újabb szépészeti mérföldkövet sikerült megugranunk (legalábbis részlegesen): Szakál Szabolcs mesterünk, akinek a keze munkáját már az épített örökség megannyi mementója örvendetesen magán hordozza a szőlőhegyen, elkészítette a pince szellőzőket is! A mű még nincs teljesen készen, bár az alkotó már pihenhet, ugyanis a fedés megálmodása még ránk vár....
Ahogy a régi, szívecskékkel, kiskutyákkal és naplementékkel operáló képeslapokra írták volt szerelmetes úrfiak: "Egy kép többet mond ezer szónál..." - egyelőre minden rendben, a szőlő (és a tyúkhúr - túl az első átmozgató tőközkaszáláson) teszi a dolgát!
Pár hete elkészült a metszés is, mostanra pedig berobbantak a fiatalabb mandulafák.